Russelt szerint a hatalom a szándékosan kifejtett hatások érvényesüléseként értelmezhető.
Immáron 15. éve dolgozom alkoholistákkal, ahol a hatalomról, mint függőségről vélekedünk. Bemutatom, hogy a hatalom a családon belül hogyan és miként működik. A család egy olyan rendszer, amely megtartja a családtagokat, ami alapvetően szükséges az egészséges élethez. A függőségekből létezik egyrészt kémiai függőség, valamint viselkedési függőség. Az alkoholizmus magával hozza a hatalomfüggést, azáltal, hogy amikor az alkoholista iszik, akkor kontrollt és uralmat teremt a családban, ezzel irányítja a családi rendszert. Amikor részegen megy haza az alkoholbeteg, vagy az italozás miatt nincs otthon, akkor a magatartásával egy kész helyzet elé állítja a családot. Ez tehát a család tagjai részére egy uralmi helyzetet jelent. Az italozás révén megjelenő hatalmi helyzet a családtagok érintkezésében játszmákat alakítanak ki. A játszmák szerint szerepek osztódnak le a családtagoknak
A hatalom szerepeiben különböző érzések jelennek meg. Ezek az érzelmek származnak a hatalomérzetből, felsőbbségérzettől amit a hatalom gyakorlói éreznek, és a hozzátartozóknak a szenvedésből, a szorongásból.
Mindaddig amíg ebben a destruktív rendszerben működnek a tagok, addig a hatalmi viszony lesz meghatározó. Ahogy Russelt is írja a „csoport tagjai azért tartanak össze, mert félnek az egymástól való elszakadás következményeitől”. Így az alkoholista családnak is az az önös érdeke, hogy fenntartsa azt a rendszert, amit biztonságosan működtetnek. Ezért jellemző az, hogy ha az alkoholista családtag elkezd józanodni, akkor a hozzátartozók addig –addig működtetik a játszmarendszerüket, míg a beteget a visszaesésbe nem üldözik, és ezzel folytatódhat is a közös „játék”. Attól, hogy az italos leteszi a szeszt, még nem indul el a változás a családban, a játszmázás szeszmentesen tovább folytatódik a családban. A szereptanulás folytatódik a családban, és ez elősegíteni az italozónak az italozását. A családban sajátos kapcsolódási módban folyik a játszma, melyben az alkoholbeteg van delegálva tünethordozónak, betegnek. Tehát nem a szenvedélybeteg a beteg, hanem a kapcsolati módok, a rendszer beteg. A rendszer hibájának a megjelenítője az alkoholista, aki megmutatja, hogy az érzelmek kimutatása mentén hibás a rendszer, és ebben stabilizálja is.
Hogyan lehet ebből kitörni?
A szenvedélybeteg családban a tudatosítás, megértés az első lépés, és az önsegítő csoportok segítségével a józanná tudják tenni a család működését.
A legjobb megoldás az, hogy a hozzátartozók kezdenek megváltozni, ők lépnek ki ebből a diszfunkcionális rendszerből.
És hogyan tudják mindezt megtenni?
Az első lépés, ahogy fentebb jeleztem a tudatosítása annak, hogy mindenki ezt a beteg rendszert működteti a felvett szerepekkel, játszás helyzetekkel.
Fontos, hogy mindenki megismerje az alkoholizmust, mint betegséget, és megismerje saját szerepeit is. Ez pedig úgy tud megvalósulni, ha külső segítséget kérnek pszichológustól, addiktológiai konzultánstól.
Azzal, hogy elkezdnek a saját szükségleteikre koncentrálni, és nem falaznak tovább az alkoholistának elindul a változás. Tehát visszaadják a saját felelősséget az alkoholistának azzal, hogy ő viselje az italozásának a következményeit, nem mentik ki helyzetből, és nem hazudnak többé.
Fontos, hogy mindenki a saját szükségleteire összpontosítson.
Fontos, külső segítséget bevonni a felépülésbe, mert magától nem szűnik meg a probléma.
Van segítség
Ha úgy érzi segítségre van szüksége, keresse meg az ACA (www.aca.hu) vagy AL-Anon (www.al-anon.hu) önsegítő csoportokat vagy kérje pszichológus segítéségét!
Írta: Barabás Mónika pszichológus,
Addiktológiai tanácsadó szakpszichológus jelölt
Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ vezető