Hogyan kezeljük a problémát?
A székletvisszatartási problémák gyakoriak a gyermekek körében, és sok szülő szembesül azzal, hogy a gyermeke, aki már szobatiszta volt, újra nem képes visszatartani a székletét, vagy pont ellenkezőleg, inkább visszautasítja a vécére menést, vagy akár szándékosan visszatartja a székletét. Mi állhat a háttérben, és hogyan segíthetünk a gyermekeinknek a problémák kezelésében?
1. Székletinkontinencia: Miért fordul elő?
Székletinkontinenciáról akkor beszélünk, amikor egy már szobatiszta gyermek nem képes visszatartani a székletét.
Az okok között lehet:
- Érzelmi stressz: Intézményi vagy családi változások (pl. költözés, válás, új óvoda, új óvónők) hatással lehetnek a gyermek bélműködésére.
- Fizikai okok: Olyan problémák, mint a székrekedés okozhatnak fájdalmas székletürítést, aminek elkerülése érdekében a gyermek elhalasztja a vécére menést, a felhalmozódott székletet pedig van, hogy nem tudják visszatartani.
- Fejlődési késlekedés: Egyes gyerekeknél késlekedhet a bél- és hólyag kontroll, ami székletinkontinenciához vezethet.
Mit tehetünk szülőként?
- Nyugodt és támogató környezet: Fontos, hogy a gyermek ne érezze magát szégyenkezve vagy büntetve a balesetek miatt. A türelem és a megértés kulcsfontosságú.
- Rendszeresség a vécére menésben: Bátorítsuk a gyermeket, hogy naponta többször is menjen vécére, még akkor is, ha nem érzi szükségét. Ez segíthet megelőzni a széklet felhalmozódását és a későbbi baleseteket.
- Orvosi segítség: Ha a gyermek visszatartási problémája nem oldódik meg, és gyakori balesetek történnek, érdemes pszichológushoz vagy gyermekorvoshoz fordulni a mélyebb okok feltárása érdekében.
2. Székletvisszatartás: Miért tartják vissza a gyerekek?
A másik gyakori probléma, amikor a gyermek szándékosan tartja vissza a székletet. Ennek okai között szerepelhet:
- Félelem a fájdalmas széklettől: Ha a gyermek korábban fájdalmasan ürített, elkerülheti a vécére menést, hogy ne érezze újra a fájdalmat.
- Kontroll érzése: Egyes gyerekek a székletvisszatartással próbálják meg visszaszerezni a kontrollt az életük felett, különösen akkor, ha más területeken, mint például a családi életben, változások történtek.
- Előző szobatisztasági élmények: Ha a gyermek nem kapott elég pozitív megerősítést a szobatisztaság elérése után, akkor elkezdheti visszatartani a székletet, hogy figyelmet kapjon.
Mit tehetünk szülőként?
- Kényelmes, stresszmentes vécézés: Teremtsünk nyugodt környezetet, ahol a gyermek kényelmesen végezheti el dolgát. Ne erőltessük, de bátorítsuk, hogy ne tartsa vissza.
- Pozitív megerősítés: Jutalmazzuk a kis előrelépéseket. Ne büntessük a gyermekünket, ha baleset történik, inkább dicsérjük, ha sikerül a vécére menni.
- Székletürítési rutin: Próbáljunk kialakítani egy napi rutint, hogy a gyermek minden nap ugyanabban az időpontban próbáljon vécére menni, például étkezés után, amikor a bélmozgás aktívabb.
- Orvosi tanács: Ha a probléma hosszú távon fennáll, fontos orvoshoz fordulni, mivel a háttérben pszichológiai vagy orvosi probléma is lehet.
Mi segíthet még?
- Stresszoldás, szorongáscsökkentés: Többek között a gyurmázás és a homokozás például rendkívül jó eszközök a gyermekek számára a feszültség oldására, mivel segítenek koncentrálni és relaxálni.
- Testi érzékelés tudatosítása: A székletvisszatartással küzdő gyerekek sokszor elkerülik a testükre való figyelmet, ha nem érzik kényelmesnek a székletürítést. Az olyan játékok, amelyekben különböző anyagokat fognak meg, vagy amikben ők formázhatnak, segíthetnek abban, hogy fokozatosan elfogadják a testi ingereket, és tudatosan kapcsolódjanak hozzájuk.
- Kontroll érzése: A székletvisszatartó gyermekek gyakran próbálnak irányítást szerezni a környezetük felett. Az olyan játékok, amikben formákat alkothatnak, vagy a kezükben alakíthatnak ki valamit, mind segíthetnek.
- Egy kis kosz: Sokszor a problémát az jelenti, hogy a gyermekek meglátják a székletüket, ami undort vált ki bennük. Ebben is segíthetnek az olyan játékok, amikben ők is kicsit koszosak lesznek, pl festés, homokozás. De még jobb, ha bevonjuk őket közös főzésbe, sütésbe.
A székletvisszatartási problémák kezelésében tehát a legfontosabb, hogy türelemmel, megértéssel közelítsünk a gyermekünkhöz. Bár a probléma frusztráló lehet, fontos, hogy ne büntessük vagy szégyenítsük meg a gyermeket, hanem bátorítsuk őt az előrelépésre, és biztosítsuk számára a megfelelő érzelmi és fizikai támogatást. Ha a probléma tartósan fennáll, ne habozzunk szakemberekhez fordulni, hogy megértsük a háttérben álló okokat.
Írta: Nagy Alkioné, okleveles pszichológus