John Bowlby kötődéselmélete a pszichológia egyik alapvető pillére, amely középpontjában az a gondolat áll, hogy a gyermek és az elsődleges gondozó közötti korai kapcsolat alapvetően meghatározza a gyermek érzelmi és társas fejlődését. Az elmélet szerint ezek a kapcsolatok alakítják ki azokat az érzelmi mintázatokat, amelyek meghatározzák, hogyan viszonyulunk másokhoz egész életünk során és későbbi kapcsolati mintáink alapját képezik (Bowlby, 1988). A kötődés nem csupán érzelmi kötődés, hanem az evolúciós fejlődés része: a gyermekek gondozóikhoz való kapcsolódása a túlélést szolgálja.
A kötődési stílusok típusai és kialakulása
Mary Ainsworth, Bowlby munkatársa az „Idegen Helyzet” kísérlet során négy fő kötődési stílust különített el: biztonságos, elkerülő, ambivalens és dezorganizált kötődést.
A biztonságos kötődés akkor alakul ki, ha a gondozó érzékenyen reagál a gyermek szükségleteire, és következetesen érzelmi támaszt nyújt. Ennek eredményeként a gyermek érzelmi biztonságot érez, amely lehetővé teszi számára a világ önálló felfedezését, miközben tudja, hogy szükség esetén visszatérhet a gondozóhoz. Az ilyen kötődési mintázattal rendelkező felnőttek jellemzően kiegyensúlyozottak a kapcsolataikban: képesek egyszerre megtartani az intimitást és a függetlenséget is (Ainsworth et al., 1978). Az elkerülő kötődés olyan környezetben alakul ki, ahol a gondozó érzelmileg távolságtartó vagy elutasító. A gyermek számára ez azt az üzenetet közvetíti, hogy érzelmi szükségletei nem számítanak, így az érzelmi függetlenség válik túlélési stratégiává. Ennek következtében felnőttként hajlamosak kerülni az intimitást, és gyakran érzelmi távolságtartással reagálnak közeli kapcsolatokban (Mikulincer & Shaver, 2007). Az ambivalens kötődés általában a következetlen szülői viselkedés eredménye, amikor a gyermek nem tudja előre megjósolni, hogy a gondozó mikor lesz elérhető vagy támogató. Ez bizonytalanságot és szorongást vált ki, amely a közelség folyamatos keresésében és az elutasítástól való félelemben nyilvánul meg. Felnőttként az ilyen emberek gyakran túlságosan ragaszkodóak lehetnek, és hajlamosak saját szükségleteiket háttérbe szorítani, hogy elkerüljék a kapcsolat elvesztését. A dezorganizált kötődésű gyermek egyszerre vágyik a gondozó közelségére és fél is tőle, mivel a gondozó viselkedése kiszámíthatatlan vagy félelmetes. Ez a kötődési mintázat felnőttkorban rendezetlen, ellentmondásos viselkedésben nyilvánul meg, amely mind az egyén, mind a kapcsolatai számára komoly kihívásokat jelent (Bretherton, 1992).
Tehát a kötődési stílusok kialakulása szoros összefüggésben áll az elsődleges gondozó reakciókészségével és érzelmi elérhetőségével. A kötődési minták nemcsak a gyermekkorban játszanak fontos szerepet, hanem egész életünk során meghatározhatják, hogyan alakítjuk ki kapcsolatainkat.
Mindenkiben felfedezhető mintázatok
Az emberek mindennapi viselkedésében gyakran visszaköszönnek ezek a mintázatok. Az elkerülő kötődésűek jellemzően kerülik az érzelmi mélységet, és hajlamosak a függetlenséget túlhangsúlyozni. Például egy ilyen személy a párkapcsolatban kerülheti a mély beszélgetéseket, mert tarthat attól, hogy a túlzott közelség sérülékennyé teszi. Az ambivalens kötődésűek ezzel szemben túlságosan ragaszkodóak lehetnek, folyamatosan megerősítést keresve partnerüktől. Ez a viselkedés gyakran a kapcsolatok dinamikájában is feszültséget okoz (Mikulincer & Shaver, 2007). A dezorganizált kötődésűek esetében a kapcsolatokban egyszerre jelenhet meg a közelség iránti vágy és az attól való félelem. Ez gyakran kiszámíthatatlan viselkedéshez vezethet, amely mind az egyén, mind a partner számára nehézséget okoz.
A változás lehetősége: Hogyan formálhatók át kötődési mintázatok?
Bár a kötődési stílusok gyökerei gyermekkorban alakulnak ki, Bowlby (1988) hangsúlyozta, hogy ezek nem megváltoztathatatlanok. Felnőttként tudatos önismeret, támogató kapcsolatok vagy pszichológiai segítség révén módosíthatjuk ezeket a mintázatokat. A biztonságos kötődési alap kialakítása nemcsak a párkapcsolatok minőségét javítja, hanem az önértékelés és a lelki egészség szempontjából is kiemelkedő jelentőségű.
Miért fontos mindez?
Kötődési mintázatunk nemcsak a saját boldogságunkat befolyásolja, hanem hatással vannak kapcsolataink minőségére is. Szülőként pedig meghatározzák gyermekeink érzelmi fejlődését is. A biztonságos kötődés stabil érzelmi alapot ad, amely minden életterületen segíti a kiegyensúlyozottságot. Ha valaki bizonytalan kötődéssel él, önismeret és önelfogadás révén képes ezen változtatni.
Irodalomjegyzék
- Ainsworth, M. D. S., Blehar, M. C., Waters, E., & Wall, S. (1978). Patterns of attachment: A psychological study of the strange situation. Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum.
- Bowlby, J. (1988). A secure base: Parent-child attachment and healthy human development. New York: Basic Books.
- Bretherton, I. (1992). The origins of attachment theory: John Bowlby and Mary Ainsworth. Developmental Psychology, 28(5), 759–775.
- Mikulincer, M., & Shaver, P. R. (2007). Attachment in adulthood: Structure, dynamics, and change. New York: Guilford Press.
Írta: Méhes Zsófi pszichológus, a Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ szakembere