Amerikában nem divat, hogy kerítést emeljenek a házak elé, melynek egyik fő oka a tereprendezési szabály, amely meghatározza a kerítés építését, méretét. Európában is akadnak olyan települések, ahol szabad szemmel nem láthatóak a szomszédok közötti határok, ami jószomszédi viszonyra utalhat és talán arra is, hogy remélhetőleg kerítés nélkül is tudják, mettől meddig tartanak a határok.
Személy szerint kerítéspárti vagyok, és úgy érzem, hogy szükséges világos határokat kijelölni ahhoz, hogy biztonságban élhessünk. Ezek a határok, keretek biztosítják a biztonságot a rendkívül stresszes mindennapokban.
Az énhatárok sérülése nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem egy hosszú folyamat eredménye. A hozzávalók között találhatunk olyan szülőt vagy szülőpárost, akik gyermekük önállósulását, fejlődését erőszakosan megtörik: „ameddig az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok; nélkülem te egy senki vagy; az én házamban azt teszed, amit én mondok…” és még hosszan sorolhatóak azok a bántó és fájó mondatok, melyek eredményeként nem alakulnak ki a személyiség biztonságos határai, az énhatárok.
Tudattalan elhárító mechanizmusok
Amikor az „Én” veszélynek van kitéve, a tudattalan elhárító mechanizmusokat használ, például az elfojtást, tagadást, projekciót, racionalizációt, de még a humort is annak érdekében, hogy a szorongást és a stresszt csökkentse (Anna Freud).
A biztonságot nyújtó kerítés
A jó hír az, hogy legfőképpen jogunkban áll és lehetőségünk is van rá, hogy utólag is megépítsük a biztonságot nyújtó „kerítést” és ehhez a legfontosabb iránytűt a saját testünk nyújtja (Dr. Máté Gábor). A test, ami az elhárító mechanizmusok ellenére is jelez, és szinte segítségért kiált, szól hozzánk akár súlyos fejfájás, migrén, gyomorpanasz formájában. Könnyen lehet, hogy ha a szomatikus tüneteket szavakba önthetné, ezt mondaná: „Te drága „Én” figyelj rám kérlek! Hiába mondod azt magadnak, hogy az anyukád, anyósod… aki váratlanul és hívatlanul megjelent vasárnap reggel 8-kor a házadban „csak jót akar” és tényleg csak finom bejglit hozott a családnak „szeretetből”, ettől még súlyosan megsértette az énhatárodat és átgázolt a kerteden, kérlek erősítsd meg a kerítésedet és jelezd neki, hogy máskor ezt ne tegye.”
Testi jelzések
Tegyük fel, hogy az „Én” meghallgatja a testi jelzéseket és meg is építi a szép szolid, fehér amerikai stílusú, könnyen átugorható kerítését, és úgy érzi, hogy szuper ez a kerítés és megfelelő védelmet, biztonságot nyújt számára (látják a szomszédok, a postás…) de ennek ellenére még mindig van olyan személy a környezetében, aki átlép, sőt áthajt rajta, és hiába jelzi az „Én”: figyelj kérlek, ott volt a szép kerítésem – a „Gázoló” lehet, egy mondattal lerendezi: „jaj bocs nem láttam-észre sem vettem”.
Egy ilyen mondat után szükséges egy olyan kerítés építésébe is fogni, ami kifejezetten a határokat nem tisztelő „Gázolóknak” épül. Ez a stabil és masszív kerítés építés, egy hosszú folyamat eredménye lesz és sokféle alapanyagra, erőforrásra van szükség a munka során, azonban később meghozza azt a nyugalmat, békét, amiben a test és a lélek harmóniában élhet, amikor a bejgli akkor érkezik, amikor várják.
Forrás:
Anna FREUD: The ego and the mechanisms of defence, Budapest 1996.
Dr. MÁTÉ Gábor: A test lázadása, Libri Könyvkiadó, Budapest, 2019.
Szerző: Halper Johanna
a Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ szakembere