A kiégés (burnout) egyre gyakoribb jelenség a modern társadalomban, különösen azok körében, akik folyamatos érzelmi és szellemi megterhelésnek vannak kitéve. Ez az állapot hosszú távon nemcsak a munkavégzés hatékonyságát csökkenti, hanem az egyén fizikai és mentális egészségére is káros hatással lehet (Maslach & Leiter, 2016). Fontos megérteni, hogy a kiégés nem csupán egy átmeneti fáradtság vagy stresszes időszak, hanem egy mélyebb, hosszú távon fennálló állapot, amely beavatkozás nélkül súlyos mentális és fizikai következményekkel járhat.
A kiégés fogalma és tünetei
A kiégés fogalmát Herbert Freudenberger (1974) vezette be. Úgy írta le, mint krónikus stressz által kiváltott fizikai, érzelmi és mentális kimerültség. A későbbi kutatások, különösen Maslach és Jackson (1981), három fő komponensre bontották a kiégést:
1. Emocionális kimerültség
A folyamatos fáradtságérzet, amely nem múlik el pihenés hatására sem. Az egyén úgy érzi, hogy teljesen kiüresedett, és már nincs energiája a munkájára vagy a mindennapi feladatokra.
2. Deperszonalizáció
A munkával és más emberekkel kapcsolatos közöny, cinizmus megjelenése. Az egyén távolságtartóbbá válik a kollégáival és ügyfeleivel szemben, és egyre kevésbé tud empátiát mutatni mások iránt.
3. Csökkent személyes hatékonyság érzése
Az önértékelés csökkenése, az érzés, hogy a munkában elért eredmények értéktelenek, és a feladatok elvégzése hiábavaló.
A kiégés tünetei nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is megjelenhetnek, például alvászavarok, fejfájás, emésztési problémák, magas vérnyomás vagy immunrendszeri gyengeség formájában. A kiégés nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem fokozatosan épül fel, és ha nem ismerik fel időben, súlyos pszichés és testi következményekkel járhat.
A kiégés okai
A kiégés több tényező együttes hatására alakul ki. Munkahelyi szinten a túlzott munkaterhelés, az állandó időnyomás és az alacsony kontrollérzet komoly rizikófaktorok. Egyéni szinten a perfekcionizmus, az elvárásoknak való folyamatos megfelelési kényszer és az önmagunkra fordított idő hiánya növeli a veszélyt (Bakker & Demerouti, 2007).
Bakker és Demerouti (2007) Job Demands-Resources modellje szerint a kiégés akkor alakul ki, amikor a munkával kapcsolatos követelmények meghaladják az egyén rendelkezésére álló erőforrásokat, például a támogatást, az autonómiát vagy a szakmai fejlődési lehetőségeket.
A kiégés kezelése és megelőzése tanácsadás keretében
A kiégés kezelése komplex megközelítést igényel, amelyben a pszichológiai tanácsadásnak kiemelt szerepe van. A tanácsadás során az alábbi lépések lehetnek hatékonyak:
1. A kiégés felismerése és tudatosítása
Az első lépés a kiégés jeleinek beazonosítása. Sok esetben az egyén nem ismeri fel az állapotát, csak akkor, amikor már komolyabb problémák jelentkeznek. Egy szakember segíthet a tünetek értelmezésében és az egyéni helyzet felmérésében.
2. Stresszkezelési technikák
Relaxációs gyakorlatok, mindfulness, légzéstechnikák és kognitív viselkedésterápiás (CBT) stratégiák segíthetnek a stressz csökkentésében és a megküzdési készségek fejlesztésében (Maslach & Leiter, 2016).
3. Munka és magánélet egyensúlyának helyreállítása
A tanácsadás során az időbeosztás és a hatékony feladatmenedzsment fontosságát hangsúlyozzuk. Fontos, hogy az egyén megtanulja kijelölni a munka és a pihenés közötti határokat.
4. Öngondoskodás és életmódváltás
Az egészséges életmód, a rendszeres testmozgás és a megfelelő alvás elengedhetetlen a mentális regenerációhoz. A pszichológus segíthet az egészséges szokások kialakításában.
5. Támogató kapcsolatok kiépítése
A társas támogatás csökkenti a kiégés kockázatát. A tanácsadás során a társas kapcsolatok ápolására és az érzelmi támogatás keresésére is hangsúlyt fektetünk (Bakker & Demerouti, 2007).
A kiégés megelőzésében az önismeret és a tudatos életvezetés kulcsfontosságú. Ha valaki már a kiégés jeleit tapasztalja magán, érdemes szakember segítségét kérnie, hogy hatékony stratégiákat alakítson ki a megküzdéshez.
Források
• Bakker, A. B., & Demerouti, E. (2007). The Job Demands-Resources model: State of the art. Journal of Managerial Psychology, 22(3), 309–328. https://doi.org/10.1108/02683940710733115
• Freudenberger, H. J. (1974). Staff burn-out. Journal of Social Issues, 30(1), 159–165. https://doi.org/10.1111/j.1540-4560.1974.tb00706.x
• Maslach, C., Jackson, S. E., & Leiter, M. P. (2001). Maslach burnout inventory manual (3rd ed.). Consulting Psychologists Press.
• Maslach, C., & Leiter, M. P. (2016). Burnout: The cost of caring. Malor Books.
Írta:
Méhes Zsófia, Pszichológus,
A Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ szakembere