Hogyan értsük meg és támogassuk a fiatalokat?
Mi az önsértés?
Az önsértés a test szövetének szándékos károsítása. Leggyakrabban felületes, de vérző sebek képében jelenik meg, de más formákat is ölthet, például égetést, ütést vagy karmolást is jelenthet.
Ez a viselkedés gyakran a kontrollálhatatlan érzelmekkel való megküzdés sajátos módja.
A serdülőkor és az önsértés kapcsolata:
A serdülőkorban zajlik bizonyos agyi funkciók és területek érése, a szociális információ-feldolgozás fejlődése és az érzelmi és kognitív szabályozás kiegyensúlyozódása is, amik nagyon sok energiát igénylő, megterhelő folyamatok, ahogy a serdülőknél jelentkező természetes fejlődési krízisek is. Ilyen például a családtól való érzelmi függetlenség kialakulása, a nemi szereppel való azonosulás, vagy a felnőtt társadalmi szerepvállalás is. Ezekhez továbbá társulhatnak először tapasztalt negatív életesemények is pl. kapcsolati kudarcok, veszteségek és az önértékelés sérülése, amik szintén vezethetnek többek között önsértő viselkedéshez.
Az önsértő viselkedés gyakran alacsony önértékeléssel, negatív önképpel és nehezen kifejezhető érzelmekkel függ össze. A közvetlen kiváltó okok között szerepelhetnek családi konfliktusok, szakítások, veszteségek vagy bántalmazás is.
Figyelmeztető jelek
- Vágások vagy egyéb sérülések a testen.
- Érzelmi jelek pl. bánat, szégyen, harag, bűntudat, szorongás, lehangoltság gyakori megjelenése
- Viselkedéses jelek pl. visszahúzódás, érdektelenség, ingerlékenység, dühkitörések, gyakori sírás, étvágy/alvás megváltozása
- Kapcsolati változások és az iskolai teljesítmény hirtelen romlása.
Hogyan segíthetünk?
- Teremtsünk bizalmas légkört, ahol a fiatal megoszthatja érzéseit, anélkül, hogy félne a megítélésétől. Ne büntető, ítélkező attitűddel, sokkal inkább gondoskodóan (empatikus, feltétel nélküli elfogadó módon) forduljunk hozzá.
- Figyeljünk oda a serdülőre, és hallgassuk meg, amikor az önsértésről beszél. Legyünk elérhetőek és türelmesek!
- Vizsgáljunk meg minden sérülést, hogy szükség van-e orvosi ellátásra. Segítsünk kitisztítani a sebeket.
- Támogassuk őt a szakszerű segítség keresésében, például pszichológushoz való eljutásban.
- Fedezzük fel, hogy mik az egyéni erősségei és bátorítsuk abban, hogy használja azokat. Segítsük (de ne erőltessük rá), hogy minél több dologban részt vegyen, tágítsuk az érdeklődési körét (közösségi programok, sport)!
Hol kérhetünk segítséget?
- Orvosi ellátás, Család- és Gyermekjóléti Szolgálat
- Iskolaorvos, iskolapszichológus, iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi felelős
- Pszichológiai tanácsadás
- Telefonos/internetes segélyvonalak, mint például a Kék Vonal vagy az Ifjúsági Lelki Elsősegély.
Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy az önsértés egy érzelmi küzdelem jele is. A problémák megoldásához és a gyógyuláshoz pedig elengedhetetlen a megfelelő szakmai támogatás.
Írta:
Nagy Alkioné, okleveles pszichológus
A Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ szakembere