,,Ma már szinte minden közegben találkozhatunk az autizmus témájával. Egyre többen osztják meg saját tapasztalataikat, és egyre több diagnózis születik. De vajon valóban gyakoribb lett az autizmus, vagy inkább arról van szó, hogy ma már jobban felismerjük és jobban értjük, mint korábban?”
Az előző blogbejegyzésünkben a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart, az ADHD-t mutattuk be. Megismerkedtünk az ADHD fogalmával, a leggyakoribb tévhitekkel, valamint azzal is, hogy az ADHD jóval többet jelent egyszerű figyelemzavarnál, hogy és miért fontos az egyéni működésmód megértése és támogatása. Most az autizmus spektrumzavart járjuk körül, kitérve a tünetekre, az előfordulási gyakoriságokra és megismerkedünk a maszkolás fogalmával is.
Mi az autizmus és mik a tünetei?
Ahogy Fási Katalin és Erdei Róbert (2022) tanulmánya is kiemeli, az autizmus spektrumzavar egy komplex zavar, idegrendszeri fejlődési eltérés, amely a szociális kommunikáció és a viselkedésszervezés területeit is érinti. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az autizmus nem egységes állapot, hanem egy spektrum, amelyen az érintettség mértéke és megjelenési formái egyénenként jelentősen eltérhetnek.
Az autizmus spektrumzavar jellemzőit a diagnosztikai rendszerek két nagy terület köré csoportosítják:
- A társas kommunikáció és szociális interakciók sajátosságai: ide tartozhatnak például a nonverbális kommunikáció eltérései (mint a szemkontaktus vagy a testbeszéd használata), a társas helyzetek értelmezésének nehézségei, valamint a kapcsolatok kialakításával, fenntartásával és megértésével kapcsolatos kihívások.
- Korlátozott vagy ismétlődő viselkedésmintázatok és érdeklődési körök: ezek megjelenhetnek ismétlődő mozgásokban vagy tevékenységekben, a rutinokhoz és kiszámíthatósághoz való erős ragaszkodásban, intenzív érdeklődési területekben, illetve az érzékszervi ingerekre (például hangokra, fényekre, színekre vagy érintésre) adott fokozott vagy éppen csökkent érzékenységben.
Mi áll a növekvő diagnózisszámok mögött?
Ha a Központi Statisztikai Hivatal adatait nézzük, azt láthatjuk, hogy 2016 és 2022 között a magukat autistának valló személyek száma közel másfélszeresére nőtt. Ez könnyen azt az érzést keltheti bennünk, hogy ma már jóval több ember érintett az autizmusban. De vajon valóban erről van szó?
A kutatások szerint a kép ennél összetettebb. Catherine Lord és munkatársai (2018), valamint Fási Katalin és Erdei Róbert (2022) is kiemelik, hogy a növekvő esetszámok hátterében nem feltétlenül az autizmus gyakoribb előfordulása áll, hanem a felismerés és a diagnosztika fejlődése, valamint az autizmussal kapcsolatos ismeretek bővülése.
Ebben kulcsszerepet játszott a spektrum-szemlélet elterjedése, amelyet később a neuroaffirmatív megközelítés térnyerése is kiegészített. Míg korábban az autizmust egy viszonylag szűken meghatározott kategóriaként értelmezték, néhány jól elkülöníthető tünettel, addig ma már egy sokkal tágabb spektrumként tekintünk rá. Ez azt jelenti, hogy az autizmus egy gyűjtőfogalommá vált, amely különböző megjelenési formákat és eltérő intenzitású tüneteket foglal magában, így az érintettség egyénenként nagyon különböző lehet.
Ezzel párhuzamosan a diagnosztikai kritériumok is változtak: a nagyobb tudatosság, a fejlődő ellátórendszer és a pontosabb dokumentáció mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma több esetet ismerünk fel. Emellett olyan enyhébb lefolyású, illetve intellektuális képességzavar nélkül jelentkező esetek is bekerültek a diagnosztikai kategóriába, amelyek korábban gyakran rejtve maradtak.
Maszkolás – amikor valaki elrejti a nehézségeit
A maszkolás (angolul camouflaging) egy olyan jelenség, amikor egy autista személy tudatosan vagy akár automatikusan elrejti az autisztikus jegyeit, és „neurotipikusnak” tűnő viselkedési mintákat sajátít el a beilleszkedés érdekében. Ilyen lehet például a kényszeres szemkontaktus fenntartása, társas helyzetekben tanult „beszélgetés-sablonok” használata, vagy az önszabályozó, ismétlődő mozdulatok (pl. ringatózás, kéz- vagy lábmozgások) visszatartása.
Ez a viselkedés egyfajta megküzdési stratégia, amely segíthet abban, hogy az érintett jobban illeszkedjen a társas környezetébe, és csökkentse a kirekesztés vagy a kiközösítés kockázatát.
Bár a maszkolás rövid távon megkönnyítheti a mindennapi helyzeteket, például az iskolában vagy a munkahelyen, hosszú távon jelentős terhelést jelenthet. Nagy mentális energiát igényel, és hozzájárulhat fokozott szorongáshoz, depresszióhoz, valamint úgynevezett autisztikus kiégéshez.
A jelenség a diagnosztikában is szerepet játszhat: azoknál, akik korábban nagyon hatékonyan maszkoltak, az autizmus sokáig rejtve maradhatott. A mai, érzékenyebb szűrő- és diagnosztikai eszközök azonban egyre gyakrabban képesek felismerni az ilyen eseteket is, ami szintén hozzájárulhat a diagnózisszámok növekedéséhez.
Hogyan lehet hatékonyan támogatni az autizmussal érintetteket?
A támogatás és terápia célja elsősorban a szociális és kommunikációs készségek fejlesztése, valamint az önálló életvitel támogatása. Fontos, hogy mindez neuroaffirmatív szemléletben történjen, amely az egyéni különbségeket természetesnek tekinti, és a nehézségek mellett az erősségekre is tudatosan épít.
Ebben a megközelítésben kiemelt szerepet kapnak a személyre szabott fejlesztési tervek, amelyeket lehetőség szerint már korai életkorban érdemes elkezdeni. A különböző terápiás folyamatokban kognitív viselkedésterápiás eszközök is megjelenhetnek, különösen a szorongás kezelése vagy a mindennapi helyzetekhez való alkalmazkodás támogatása során.
A Pszichomegállónál szakemberei is foglalkoznak autizmus spektrumzavarral érintett személyek támogatásával. Munkájuk során minden esetben figyelembe veszik az egyéni sajátosságokat, és személyre szabott megoldásokat keresnek.
Felhasznált irodalom:
- Fási, K., & Erdei, R. (2022). Az autizmus spektrumzavar néhány aspektusa. Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat, 10(4), 312–324. https://doi.org/10.31074/gyntf.2022.4.312.324
- Központi Statisztikai Hivatal. (2022). A magukat fogyatékosnak vallók korcsoport és a fogyatékosság típusa szerint (2001 – 2022)
- Lord, C., Elsabbagh, M., Baird, G., & Veenstra-Vanderweele, J. (2018). Autism spectrum disorder. The Lancet, 392(10146), 508–520. https://doi.org/10.1016/S0140-6736(18)31129-2
Szerző: Pszichomegálló
Képek forrása: Magnific
https://www.magnific.com/free-photo/child-being-tired-while-tutored-home_7871291.htm#position=1
https://www.magnific.com/free-photo/flat-lay-abstract-innovation-arrangement_13295896.htm#position=6