Az életünk során mindannyian találkozhatunk olyan eseményekkel, amik mélyebb nyomott hagynak bennünk, mint azt elsőre gondolnánk. Ez lehet egy baleset, egy váratlan veszteség, egy természeti katasztrófa átélése, az erőszak, a háború megtapasztalása vagy más megrázó esemény. Ilyenkor természetes, hogy nehezebben találunk vissza önmagunkhoz, nehezen találjuk meg újból a lelki egyensúlyunkat, hiszen időbe telik ezeknek a feldolgozása. De mi történik akkor, amikor ezek az események nem emlékként maradnak velünk, hanem folyamatosan betörnek és megnehezítik a mindennapjainkat?
Az előző blogbejegyzésünkben az önismeret szerepével foglalkoztunk. Körüljártuk, hogy hogyan járul hozzá a lelki egyensúlyunkhoz, hogyan segíti a pályaválasztásunkat és hogy hogyan tudjuk tudatosan fejleszteni. Ebben a bejegyzésünkben a poszttraumás stressz szindrómával fogunk jobban megismerkedni. Kitérünk ara, hogy ez mit jelent, hogyan alakulhat ki és hogyan lehet kezelni.
Hogyan ismerjük fel a poszttraumás stressz szindrómát?
Poszttraumás stressz szindróma (PTSD) egy traumatikus (súlyos, sokkoló, megrázó vagy veszélyes) esemény hatására alakulhat ki. Egy 2000-es évekbeli felmérés szerint az emberek 90%-a élt már át valamilyen megrázó eseményt az élete során, de a PTSD előfordulási aránya nagyjából 6-7% közé tehető.
A PTSD diagnózisát pszichológus és pszichiáter állíthatja fel meghatározott diagnosztikai kritériumok alapján. Az első fontos feltétel egy traumatikus esemény átélése vagy annak szemtanújaként való jelenlét. Ilyen lehet például egy súlyos baleset, egy szerettünk elvesztése, fizikai vagy szexuális erőszak, illetve más életveszélyes helyzet megtapasztalása.
Az egyik jellegzetes tünetcsoportot a tolakodó tünetek jelentik: visszatérő emlékek, rémálmok és flashbackek. Ilyenkor az érintett úgy érezheti, mintha újra átélné a traumát.
Gyakran előfordul a traumára emlékeztető gondolatok, érzések, helyzetek vagy emberek elkerülése. Emellett megváltozhatnak a gondolataink és a hangulatunk: megjelenhet az önvád, a reménytelenség, csökkenhet az érdeklődés a korábban fontos tevékenységek iránt, sőt a trauma egyes részletei is kieshetnek az emlékezetből.
A PTSD viselkedéses tünetei közé tartozhat az ingerlékenység, a fokozott éberség, a könnyű megriadás, a koncentrációs nehézségek és az alvászavarok is.
A diagnózis felállításához nem szükséges, hogy minden tünet jelen legyen, azonban azoknak legalább egy hónapon át fenn kell állniuk, és jelentősen befolyásolniuk kell a mindennapi életet.
Hogyan lehet kezelni a PTSD-t?
Sok tanulmány foglalkozik a PTSD kezelésével, ezek közül Schrader és Ross 2021-es tanulmányára térünk most ki. Kutatásuk szerint a legelterjedtebb és a leghatékonyabb kezelési módszer a pszichoterápia, de előfordulhat gyógyszeres kezelés is. Gyógyszeres kezelés esetén antidepresszánsok fordulhatnak elő, illetve különböző tünetcsökkentő készítmények, például alvászavarok enyhítésére.
A pszichoterápiás folyamat során kiemelten fontos a traumatudatosság és a fokozatosság. A közös munka során arra kell törekedni, hogy az érintett személy biztonságban érezze magát, és a trauma feltárása, valamint feldolgozása az ő számára megfelelő ütemben történjen.
A kutatások szerint 12–20 terápiás ülés is elegendő lehet a PTSD kezelésére, ugyanakkor a szükséges ülésszám egyénenként és a trauma jellegétől függően is eltérhet. A terápiás folyamat általában strukturált, meghatározott lépések mentén halad. Ez különösen fontos a traumák esetében, hiszen az emlékekkel és az azokhoz kapcsolódó érzelmekkel fokozott érzékenységgel szükséges dolgozni.
A strukturált megközelítés segíti, hogy a trauma különböző aspektusai fokozatosan kerüljenek feltárásra és feldolgozásra. Emellett biztonságot és kiszámíthatóságot adhat a kliens számára, így lehetőséget teremt arra is, hogy hétről hétre, a számára megfelelő tempóban tudjon foglalkozni a traumatikus élményekkel.
Milyen hatékony módszereket ismerünk?
A fentiek alapján többféle hatékony módszert dolgoztak ki a PTSD kezelésére:
Az egyik ilyen az EMDR-traumaterápia, vagyis a szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás módszere. Ennek során a traumatikus emlékek feldolgozása különböző ritmikus ingerek segítségével történik, leggyakrabban úgy, hogy a kliens a terapeuta ujjának mozgását követi a szemével. A módszer célja, hogy a traumához kapcsolódó emlékek és a hozzájuk társuló intenzív érzelmi reakciók fokozatosan feldolgozhatóvá váljanak.
A kognitív viselkedésterápia irányzatából alakult ki a Kognitív Feldolgozási Terápia (CPT), ami szintén egy traumafókuszú módszer. A CBT-hez hasonlóan ebben a megközelítésben is fontos szerepet kapnak a traumához kapcsolódó negatív gondolkodási minták és torzult hiedelmek felismerése, majd azok átdolgozása.
Emellett különböző expozíciós eljárások is alkalmazhatók a PTSD kezelésében. Ezek során a kliens fokozatosan szembesülhet a traumatikus emlékekkel, például az esemény részletes szóbeli elmesélésén vagy leírásán keresztül. A cél, hogy az emlékhez kapcsolódó szorongás és félelem idővel csökkenjen.
Megelőzhető a poszttraumás stressz zavar kialakulása?
Sajnos majdnem mindenki találkozik megrázó, traumatikus eseménnyel az élete során. Egy baleset, bántalmazás vagy katasztrófa utáni első napokban és hetekben szinte mindenkinél természetes reakció a szorongás, az alvászavar vagy a rossz emlékek betörése. Viszont a legtöbb embernél ezek a reakciók idővel maguktól csillapodnak, ám vannak, akiknél a szorongás krónikussá válik, és kialakul a poszttraumás stressz zavar (PTSD).
De megállítható-e a folyamat még azelőtt, hogy a trauma tartós betegséggé válna? Megan C. Kearns és kutatótársai összefoglaló tanulmányukban azt vizsgálták, milyen korai módszerekkel lehet segíteni a frissen traumatizált embereken, és melyek azok az eljárások, amelyeket jobb elkerülni.
Mi az, ami nem segít?
Sokáig úgy gondolták, hogy ha egy traumatikus esemény után közvetlenül kibeszéljük a történteket, az segíthet megelőzni a későbbi lelki nehézségeket. A kutatások azonban arra utalnak, hogy a közvetlenül a traumát követő kötelező beszélgetések nem alkalmasak a PTSD megelőzésére. Korábban például katasztrófák után elterjedtek voltak a csoportos, kötelező megbeszélések, ezek azonban nem bizonyultak hatékonynak a poszttraumás stressztünetek megelőzésében, és egyes esetekben akár fokozhatják is a tüneteket, illetve megzavarhatják a természetes megküzdési folyamatot.
Hasonlóan, a trauma után közvetlenül alkalmazott nyugtatók vagy antidepresszánsok sem alkalmasak önmagukban a PTSD kialakulásának megelőzésére.
Mi segíthet akkor?
Fontos azonban kiemelni, hogy a fent említett módszerek nem feltétlenül hatástalanok a PTSD kezelésében. A gyógyszeres kezelés például a már kialakult PTSD esetén hatékony lehet, ugyanakkor a traumát követően, megelőző céllal történő alkalmazásuk nem bizonyult megfelelő módszernek.
A már kialakult PTSD kezelésében az expozíciós és kognitív-viselkedéses terápiák hatékonynak bizonyultak. A traumát követő korai, egyénre szabott támogatás pedig abban is segíthet, hogy az érintett feldolgozza és integrálja a történteket, valamint csökkentse a későbbi tünetek kialakulásának vagy fennmaradásának kockázatát. Ebben az esetben különösen fontos, hogy mikor és milyen formában érkezik a segítség: nem cél a trauma azonnali részletes feldolgozása, hanem az érintett aktuális szükségleteihez és állapotához igazodó támogatás.
A célzott, rövid intervenciók, például az edukációs videók és pszichoedukációs programok szintén hozzájárulhatnak a tünetek csökkentéséhez. A gyógyszeres megelőzés lehetőségeit is vizsgálják, ezen a területen azonban további kutatásokra van szükség.
Fontos azt is szem előtt tartani, hogy egy traumatikus eseményt mindenki másképp él meg. Ami az egyik ember számára feldolgozható, az egy másik embernél komolyabb és tartósabb lelki nehézségeket okozhat. Az egyéni jellemzők, a korábbi tapasztalatok, a rendelkezésre álló támogatás és maga a traumatikus esemény is befolyásolhatja, hogy ki hogyan tud megküzdeni a történtekkel.
Ahogy az emberek, úgy a traumák is különbözőek – nincs két teljesen egyforma megélés. Ha úgy érzed, hogy a történtek feldolgozásához segítségre van szükséged, érdemes szakemberhez fordulni.
Felhasznált irodalom:
- Kearns, M. C., Ressler, K. J., Zatzick, D., & Rothbaum, B. O. (2012). Early interventions for PTSD: a review. Depression and anxiety, 29(10), 833-842.
- Schrader, C., & Ross, A. (2021). A review of PTSD and current treatment strategies. Missouri medicine, 118(6), 546.
Szerző: Pszichomegálló
Képek forrása: Magnific