A kiégés (burnout) egyre gyakoribb jelenség a modern társadalomban, különösen azok körében, akik folyamatos érzelmi és szellemi megterhelésnek vannak kitéve. Ez az állapot hosszú távon nemcsak a munkavégzés hatékonyságát csökkenti, hanem az egyén fizikai és mentális egészségére is káros hatással lehet (Maslach & Leiter, 2016). Fontos megérteni, hogy a kiégés nem csupán egy átmeneti fáradtság vagy stresszes időszak, hanem egy mélyebb, hosszú távon fennálló állapot, amely beavatkozás nélkül súlyos mentális és fizikai következményekkel járhat.
A pszichológiában a kiégést egy olyan komplex folyamatként írják le, amely lassan, fokozatosan alakul ki, és amelynek első jeleit sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Kezdetben csak arról van szó, hogy valaki fáradékonyabb a szokásosnál, kevésbé motivált, vagy nehezebben koncentrál. Idővel azonban ezek a tünetek súlyosbodnak, és megjelenik az érzelmi kimerültség, a munkával szembeni közöny vagy cinizmus, valamint az az érzés, hogy bármekkora erőfeszítést tesz, az mégsem hoz valódi eredményt, nem jön a várt kielégülés és öröm. Ez a folyamat idővel kihat az önértékelésre, a kapcsolatok minőségére és az élet más területeire is.
A kiégés fogalma és tünetei
A kiégés fogalmát Herbert Freudenberger (1974) vezette be. Úgy írta le, mint krónikus stressz által kiváltott fizikai, érzelmi és mentális kimerültség. A későbbi kutatások, különösen Maslach és Jackson (1981), három fő komponensre bontották a kiégést:
1. Emocionális kimerültség
A folyamatos fáradtságérzet, amely nem múlik el pihenés hatására sem. Az egyén úgy érzi, hogy teljesen kiüresedett, és már nincs energiája a munkájára vagy a mindennapi feladatokra.
2. Deperszonalizáció
A munkával és más emberekkel kapcsolatos közöny, cinizmus megjelenése. Az egyén távolságtartóbbá válik a kollégáival és ügyfeleivel szemben, és egyre kevésbé tud empátiát mutatni mások iránt.
3. Csökkent személyes hatékonyság érzése
Az önértékelés csökkenése, az érzés, hogy a munkában elért eredmények értéktelenek, és a feladatok elvégzése hiábavaló.
A kiégés tünetei nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is megjelenhetnek, például alvászavarok, fejfájás, emésztési problémák, magas vérnyomás vagy immunrendszeri gyengeség formájában. A kiégés nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem fokozatosan épül fel, és ha nem ismerik fel időben, súlyos pszichés és testi következményekkel járhat.
A kiégés okai
A kiégés több tényező együttes hatására alakul ki. Munkahelyi szinten a túlzott munkaterhelés, az állandó időnyomás és az alacsony kontrollérzet komoly rizikófaktorok. Egyéni szinten a perfekcionizmus, az elvárásoknak való folyamatos megfelelési kényszer és az önmagunkra fordított idő hiánya növeli a veszélyt (Bakker & Demerouti, 2007).
Bakker és Demerouti (2007) Job Demands-Resources modellje szerint a kiégés akkor alakul ki, amikor a munkával kapcsolatos követelmények meghaladják az egyén rendelkezésére álló erőforrásokat, például a támogatást, az autonómiát vagy a szakmai fejlődési lehetőségeket.
A kiégés hátterében általában tartós, megoldatlan stressz áll. A modern munkahelyek világa tele vannak elvárásokkal, határidőkkel és teljesítménynyomással, amelyek folyamatos készenléti állapotba kényszerítik az embert. A digitalizáció révén sokszor a munka és a magánélet határai is elmosódnak, hiszen az e-mailek és üzenetek bármikor, bárhonnan elérhetők, így valójában sose kapcsolódunk ki igazán, mert a folyamatos készenlét nem teszi lehetővé. A kiégés kockázatát tovább növeli, ha valaki nem kap megfelelő visszajelzést vagy támogatást a munkájában, ha úgy érzi, hogy az erőfeszítéseit nem értékelik, vagy ha tartósan nincs kontrollélménye. .
Pszichológiai szempontból a kiégés szoros összefüggést mutat az egyén stresszekezelésével és ahogyan értelmezi a saját teljesítményét. Azok, akik hajlamosak perfekcionizmusra, gyakrabban kerülnek veszélybe, hiszen számukra a pihenés vagy a lazítás sokszor bűntudattal társul. A folyamatos önkritika, a teljesítmény hajszolása és a saját határok figyelmen kívül hagyása idővel kimeríti az idegrendszert és szomatizálódik. A pszichoneuroimmunológiai kutatások szerint a tartós stressz és a kiégés valóban biológiai szinten is megterheli a szervezetet: csökkentheti az immunrendszer működését, növelheti a szív- és érrendszeri problémák esélyét, és hozzájárulhat a depresszió kialakulásához.
A kezelés szempontjából a legfontosabb, hogy felismerjük a kiégés jeleit, és ne bagatellizáljuk azokat. Ha valaki tartósan fáradt, ingerlékeny, motiválatlan vagy közönyös, érdemes szakemberhez fordulnia, mert a pszichológiai támogatás sokat segíthet a helyzet rendezésében. A terápia során általában arra törekszünk, hogy a páciens újra megtanulja hatékonyan kezelni a stresszt, felismerje a saját igényeit, és képes legyen új egyensúlyt kialakítani a munka és a magánélet között. A pszichológus segíthet olyan megküzdési stratégiák elsajátításában is, amelyek hosszú távon védelmet nyújtanak a túlzott megterheléssel szemben.
A megelőzés szempontjából fontos szerepet játszik a tudatosság és az önmagunkkal való törődés. Sokan hajlamosak arra, hogy a munkát helyezzék minden más elé, de hosszú távon ez mindig megbosszulja magát. A rendszeres pihenés, a megfelelő alvás, a mozgás és a társas kapcsolatok ápolása mind olyan tényezők, amelyek segíthetnek fenntartani a lelki egyensúlyt. Érdemes megtanulni nemet mondani, reális célokat kitűzni, és felismerni, hogy a hatékonyság nem feltétlenül azonos a túlórák számával. A szervezetek részéről szintén nagy a felelősség: azok a munkahelyek, ahol fontos a dolgozók jólléte, a támogató vezetés és a rugalmas keretek, kevésbé hajlamosak kiégetni a munkavállalókat.
A kiégés tehát nem egy múló fáradtság, hanem egy komoly, pszichológiailag is megalapozott állapot, amely megfelelő figyelmet igényel. Ha időben felismerjük a jeleit és tudatosan odafigyelünk saját határainkra, akkor megelőzhetjük, hogy életünk irányíthatatlan spirálba kerüljön. A legfontosabb üzenet, hogy a kiégés nem a gyengeség jele, hanem annak a következménye, hogy valaki hosszú időn át túlvállalta magát. A segítségkérés és az önmagunkról való gondoskodás pedig nem luxus, hanem alapvető szükséglet, amely hosszú távon biztosítja testi és lelki egészségünket.
A kiégés megelőzésében az önismeret és a tudatos életvezetés kulcsfontosságú. Ha valaki már a kiégés jeleit tapasztalja magán, érdemes szakember segítségét kérnie, hogy hatékony stratégiákat alakítson ki a megküzdéshez.
Források
• Bakker, A. B., & Demerouti, E. (2007). The Job Demands-Resources model: State of the art. Journal of Managerial Psychology, 22(3), 309–328. https://doi.org/10.1108/02683940710733115
• Freudenberger, H. J. (1974). Staff burn-out. Journal of Social Issues, 30(1), 159–165. https://doi.org/10.1111/j.1540-4560.1974.tb00706.x
• Maslach, C., Jackson, S. E., & Leiter, M. P. (2001). Maslach burnout inventory manual (3rd ed.). Consulting Psychologists Press.
• Maslach, C., & Leiter, M. P. (2016). Burnout: The cost of caring. Malor Books.
Írta:
Méhes Zsófia, Pszichológus,
A Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ szakembere