A krízis (görög eredetű szó – válságot, fordulatot jelent) a pszichológiában olyan életeseményt jelöl, ami váratlanul, véletlenszerűen következik be, vagy bizonyos életszakasz törvényszerű velejárója. Olyankor a korábban már megszokott, bevált megküzdési stratégiáink, megoldási módjaink nem biztos, hogy működnek, a szokásos problémamegoldó eszközökkel az illető számára nem leküzdhető a nehézség.
Akcidentális, véletlenszerű, váratlan krízisek közé tartoznak azok az életesemények, melyek előjelek nélkül, váratlanul következnek be, például egy természeti katasztrófa átélése, munkahely elvesztése, baleset, válás, vagy a szeretett személy elvesztése.
Normatív, vagy fejlődési krízisnek nevezzük azokat az életeseményeket, amelyek életszakasz- váltáskor jelennek meg, lehet az serdülőkor, a fiatal felnőtt kirepülése a családi fészekből, házasságkötés, kisgyermek születése, nyugdíjba vonulás. Némelyik akármennyire örömteli és várt, lehet megterhelő és stresszes, hiszen még nem alakultak ki rutinjaink, megküzdési módjaink és világos tájékozódási pontjaink az új élethelyzettel kapcsolatban.
Krízis: esély vagy veszély?
A kihívást jelentő új élethelyzetben egyszerre tapasztalhatjuk meg a veszteségérzést és az új egyensúly kialakulásának a lehetőségét (a görög eredetű szó fordulatot is jelent). Ez egy nehéz és mind lelkileg, mind az idegrendszert tekintve terhelt időszak, ezért megjelenhet alvásprobléma, étvágytalanná válhatunk vagy éppen túl sokat eszünk a megnövekedett stressz ellensúlyozásaként, felborulhat a bioritmusunk, eltűnnek a régi ismerős rutinba való kapaszkodás lehetőségei, motiválatlannak, kedvtelennek érezhetjük magunkat. Ezek mind gyakori, de megnyugtató, hogy átmeneti velejárói a kríziseknek. Figyelni kell viszont ilyenkor a csökkenő öngondoskodásra, az érzelmeink feletti irányítás csökkenésére, ami veszélyeket is tartogathat, ha a krízis elmélyül.
Krízishelyzetben a pszichológusnál
Munkahelyváltás, gyász, szakítás, válás, szeretteink elvesztése, komoly krónikus betegség diagnosztizálása, de lehet bármilyen olyan élethelyzet, amellyel kapcsolatban azt érezzük, meghaladja a megküzdési kapacitásunkat – az ilyen szélsőséges, érzelmileg telített és beszűkült helyzetekben természetes, hogy kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érezzük magunkat, hiszen a biztonságérzetünk rendült meg hirtelen és váratlanul. Ezekben a leggyakoribb krízishelyzetekben fordulnak pszichológushoz az emberek. A pszichológus ilyenkor segít megtalálni az egyensúlyunkat az új helyzetben és kialakítani az új „rutinokat”, amikkel alkalmazkodni tudunk. Ezen felül közös munkával felismerhetitek azokat a kognitív torzításokat, amik gátolnak a helyzet kezelésében. Ilyen lehet például, mikor túl általánosítunk vagy folyamatosan kell állításokat teszünk. De olyan torzítások is nehezítheti a krízist mint a cimkézés, az önkényes következtetések, a felnagyítás vagy épp lekicsinyítés. Ezek a torzítások minden embernél jelen vannak, azonban a mértékük és a velük való tudatosság nem mindegy, pláne egy krízis helyzetben.
Az ilyen nem várt vagy fejlődési krízisekben fontos, hogy az erőforrásainkat feltérképezzük és a megfelelő módon és tempóban átcsoportosítsuk a szükséges területekre. Ez először nehéz, de biztonságos támogatással könnyíthetünk ezen.
A pszichológus segít a megküzdési repertoárunkat átvizsgálni, illetve új megküzdési módokat találni, azokat beemelni a hétköznapi működésmódba. Ez különösen krízishelyzetben fontos, mikor úgy érezhetjük, nincs nálunk a kontroll. Pszichológus segítségével kialakíthatunk olyan új, rugalmas, jól működő megoldásokat, amelyek csökkentik a feszültséget. Nem véletlen, hogy minden krízisben ott a változásra, fejlődésre való lehetőség. Az új megküzdő megoldásokkal nemcsak az éppen aktuális krízist kezelhetjük, hanem a rezilienciánkat is fejlesztjük. A pszichológussal való együttműködés tehát nemcsak átvészelni segít a nehéz időszakot, hanem fejlődést is elősegít.
A krízishelyzetekben kiemelt szerepet játszanak az érzéseink és azok megélése, kezelése. Sokszor túl nehéznek, ránk nehezedőnek, magányosnak érezhetjük magunkat a nehezebb időszakokban. Ez teljesen érthető. A támogató, megértő és empatikus hozzáállás segít, hogy pontosabban meg tudjuk fogalmazni mit is érzünk, hogyan éljük meg a helyzetet, ez az egyik első számú lépcsőfok ahhoz, hogy újra a kezünkbe vegyük a kontrollt.
A krízishelyzetekben kialakult stresszt különböző relaxációs és mindfulness technikákkal tudjuk kezelni, amelyek gyorsan elsajátíthatóak a pszichológusok által és később otthon is is gyakorolhatóak. Ezeknek a technikáknak egyik sarokpontja a légzéskontroll és a pillanat feletti kontroll visszaszerzése.
Ha sürgős segítségre van szükséged, mindenképp keresd az Kék Vonal kríziskezelő központját vagy az Alapítvány az Öngyilkosság ellen szakembereit!
Irodalom:
Hajduska M. (2008). Krízislélektan, Eötvös Kiadó
Csürke J., Vörös V., Osváth P., Árkovits A. (2009). Mindennapi kríziseink, Oriold
Kiss E., Makó H. (2015). Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana, Pro Pannónia Könyvkiadó, Pécs
Minuchin P., Minuchin S., Colapinto J. (2002). Krízisről krízisre. Animula
A cikket írta:
Finta Györgyné Réka, pszichológus
A Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ szakembere