Manapság a kiégés fogalma egyre inkább a köztudatba kerül, amit részben könyvek (például Byung-Chul Han A kiégés társadalma) és cégek munka-magánélet egyensúlyára vonatkozó ígéretei is elősegítenek. A munkahelyek egyre inkább felismerik ennek a veszélyeit, és próbálnak lépéseket tenni annak megelőzésére. Ugyanakkor sokan még mindig nem teljesen értik, hogy mi is valójában ez az állapot, hogyan alakul ki, és mik a jelei. A következő sorokban szeretném bemutatni a kiégéssel kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket, hogy jobban megértsük a jelenséget és hogyan előzhetjük meg.
1. tévhit: a kiégés csak a munkahelyeken fordul elő
Sokan úgy gondolják, hogy a kiégés kizárólag a munkahelyi stressz vagy rossz körülmények következménye. Valójában azonban ez nem igaz. Az Ayala Pines és Elliott Aronson definíciója szerint a kiégés egy hosszú időn keresztül fennálló, érzelmileg megterhelő helyzetek eredménye, amely fizikai, érzelmi és mentális kimerültséget okoz. Tehát nemcsak a munkahelyi konfliktusok, túlzott elvárások vagy rossz munkakörülmények vezethetnek ide, hanem bárminemű folyamatosan megterhelő élethelyzetek is.
Ha valaki életének több területén kell helytállnia, például a család, a munkahelyi elvárások vagy akár a személyes életének más kihívásai miatt, ezek egyaránt kimeríthetik őt. A stressz nemcsak a munkahelyekhez, hanem az élet egyéb aspektusaihoz is kapcsolódik.
2. tévhit: ha kiégünk, teljesítményünk is romlik
Gyakran találkozunk azzal a tévhittel, hogy aki kiégett, annak biztosan romlik a teljesítménye is. Az igazság azonban az, hogy ez nem mindig van így. A kiégés kezdeti jeleit sokszor nem is vesszük észre, mivel azok fokozatosan, szinte észrevétlenül jelennek meg. Az emberi teljesítmény szintjén is észrevehetetlenül hat, így előfordulhat, hogy a személy egy ideig még jól végzi el feladatait, miközben már súlyosan kiégett.
Egyesek éppen azért hajlamosak elnyomni a tüneteket, mert a társadalmi elvárásoknak szeretnének megfelelni, vagy el akarják kerülni a negatív megítélést. Ezzel együtt gyakran megjelenik az a késztetés is, hogy folytassuk a munkát, még akkor is, amikor a mentális egészségünk már súlyosan sérül. Azonban ha valaki már érzékeli a kiégés jeleit, akkor valójában már egy ideje érintett ebben az állapotban, csak tudtán kívül.
3. tévhit: csak azokkal történik ez meg, akik nem szeretik a munkájukat
Egy másik gyakori tévhit a kiégés kapcsán az, hogy csupán azok égnek ki, akik elégedetlenek a munkájukkal. De mi a helyzet azokkal, akik szeretik a munkájukat, motiváltak, és pozitív visszajelzéseket kapnak? Ők is kiéghetnek. A kiégés nemcsak a frusztrált vagy alulértékelt emberek problémája, hanem azoké is, akik magas elvárásokkal küzdenek, még akkor is, ha a feladatot kedvelik.
A magas énkomplexitású emberek, akik a munkájukat a személyes identitásuk szerves részének tekintik, könnyebben kiéghetnek, amikor egyre nehezebb feladatokkal szembesülnek. Ilyen esetben a kiégés a folyamatos törekvés következménye lehet, hogy megfeleljenek az elvárásoknak és folyamatosan értékesnek, fontosnak érezzék magukat.
4. tévhit: a kiégés egy állandó állapot
Talán a legkárosabb tévhit, az, hogy azt gondoljuk, hogy ez egy állandó állapot. Az emberek hajlamosak azt mondani, hogy „ki vagyok égve”, mintha ez egy végleges állapot lenne. Az angol kifejezés, amely így hangzik: „I experience burnout” (azaz „kiégést tapasztalok”), sokkal pontosabban tükrözi a kiégés valódi természetét. Ez nem egy végleges állapot, hanem egy átmeneti helyzet, amely megfelelő beavatkozásokkal enyhíthető, és ha figyelmet szentelünk neki, akkor képesek lehetünk kigyógyulni belőle.
hogyan előzhetjük meg a kiégést?
A kiégés megelőzése érdekében a legfontosabb, hogy tudatosan figyeljünk a saját mentális és fizikai állapotunkra. A munka-magánélet egyensúlyának fenntartása kulcsfontosságú, és nem csupán a munkahelyi stressz kezelését jelenti. A természetalapú élmények, mint a séta az erdőben vagy egy hegyi túra, segíthetnek abban, hogy megtaláljuk a lelki egyensúlyt és lelassítsunk. A természet csendje, friss levegője és a nyitott terek lehetőséget adnak arra, hogy elengedjük a mindennapi stresszt, és mélyebb kapcsolatba kerüljünk saját érzéseinkkel és gondolatainkkal. A megfelelő pihenés, a hobbi elfogadása és a társas kapcsolatok ápolása mind hozzájárulnak a mentális egészség megőrzéséhez.
Ha úgy érezzük, hogy a valami nincs rendben, ne habozzunk segítséget kérni, mert van kiút. A kiégés nem egy végleges, hanem egy kezelésre szoruló állapot, amely megfelelő figyelemmel és beavatkozással enyhíthető. Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a kiégés eluralkodjon rajtunk, hanem tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megőrizzük a mentális és érzelmi egyensúlyunkat.
Írta: Trencsényi Lili Anita
Forrás: Füredi Júlia: Elég