Ki a belső gyermekünk, honnan ismerjük fel és hogyan kezdjünk el kapcsolódni hozzá?
Mi az a gyermeki énrész és hogyan ismerheted fel őt?
Az önismeretre való nyitottság miatt egyre többször kerül szóba az úgynevezett belső gyermek. Sokszor emlegetjük terápiás kontextusban, ám mit is jelent pontosan? Ki is az, akivel dolgunk van?
A belső gyermek fogalma több pszichológiai irányzatban is megjelenik. Carl Gustav Jung a „kollektív tudattalan” részeként írta le az archetípusokhoz kötődő gyermeki énrészt, amely az ártatlanságot és a fejlődés lehetőségét hordozza. Eric Berne tranzakcióanalízise „Gyermeki énállapotként” beszél róla (könyvajánló: Az emberi játszmák c. művében jól bemutatja az énállapotokat), amely érzelmeink, vágyaink és spontán reakcióink forrása. John Bradshaw népszerű műveiben hangsúlyozza, hogy a belső gyermek megismerése és gyógyítása kulcsfontosságú a felnőttkori önelfogadáshoz. A modellek közös eleme, hogy ez a rész őrzi gyermekkori tapasztalatainkat, és alapja annak, ahogyan önmagunkhoz és a világhoz viszonyulunk.
Tehát elmondhatjuk, hogy a belső gyermek az a bennünk élő, láthatatlan részünk, amely magában hordozza gyermekkori élményeinket, érzéseinket és azt, ahogyan akkoriban a világhoz és a benne élőkhöz kapcsolódtunk. Ez a rész egyszerre őrzi az örömöt, kíváncsiságot, játékosságot, de a csalódásokat és fájdalmakat is, pont úgy, mint egy kisgyermek. Sokszor anélkül is hat a mindennapjainkra, hogy tudatosítanánk: befolyásolja, hogyan látjuk önmagunkat és a helyzetünket, mennyire bízunk másokban, és miként kezeljük a nehézségeket. Ha megismerjük és törődünk vele, lehetőségünk nyílik gyógyítani régi sebeket, felszabadítani a bennünk rejlő kreativitást, és közelebb kerülni ahhoz a belső harmóniához, amire mindannyian vágyunk. De hogyan is zajlik ez?
Előfordul, hogy úgy érzed indokolatlanul hevesen reagálsz egy helyzetben vagy nem tudod kontrollálni az érzéseidet? Például sírsz vagy dühös leszel, ha kritizálnak, vagy akkor is, ha csak véletlenül eltörtél egy tányért, esetleg egy konfliktushelyzet után órákig vagy akár napokig bezársz érzelmileg és nem szólsz a másikhoz? Ilyen esetekben valószínűleg a sérült belső gyermeked kerül előtérbe az egészséges felnőtt énrészed pedig háttérbe. Az olyan reakciók, mint például a düh, a hiszti, a dac, a duzzogás, a kontrollálatlan sírás, az áldozat szerep, a másoknak való folyamatos megfelelési kényszer általában a belső gyermekünk jelzései, hogy figyeljünk rá és foglalkozzunk vele.
A gyermekkorban nem megfelelően kielégített, vagy kielégítetlen érzelmi szükségletek lenyomatokat hoznak létre bennünk és aktiválódnak. A lenyomatok pedig gyakran önmagunkkal kapcsolatos hiedelmek formájában mutatkoznak meg. A sérült belső gyermekünkhöz leggyakrabban kapcsolódó hiedelem például a nem vagyok szerethető, a nekem soha semmi nem sikerül vagy akár a nem vagyok fontos senkinek érzés, de még folytathatnám a sort jó sokáig. Ahogy az előbb említett sérült belső gyermekünkhöz tartozó érzelmek, úgy ezek a hiedelmek is mindig szélsőségesek. Illetve legtöbb esetben a szüleink belső világának a kivetülései, hiszen bennük is lakozik egy sérült belső gyermek, akivel valószínűleg nem foglalkoztak eleget.
Amennyiben ezt felismered és elkezdesz foglalkozni a benned élő gyermekkel, akkor nemcsak magadat gyógyítod, hanem az előtted és az utánad lévő generációkat is, ami csodálatos dolog, viszont egyben nagy feladat is, mert neked kell:
- kimondanod, amit eddig elhallgattak,
- érezned, amit eddig elfojtottak,
- megkérdőjelezned, amit eddig igaznak hittek,
- feldolgoznod, amit eddig elbagatellizáltak, és
- megváltoztatnod azokat a családi mintákat, amiket eddig változatlanul adtak tovább generációról generációra.
Kapcsolódj a belső gyermekeddel!
Mostanra már biztosan felmerült benned a kérdés, hogy a sérült belső gyermeki énrészedet, hogyan is tudod meggyógyítani? Az első és talán legfontosabb, hogy kezdj el vele kapcsolódni. Ezt nagyon sok és változatos módon megteheted, aminek csak a képzeleted szab határt. Például, amikor észleled, hogy aktiválódott a sérült gyermeki énrészed, akkor egy belső párbeszéd formájában megkérdezheted, hogy most mire van a leginkább szüksége és mi segítene neki abban, hogy biztonságban érezze magát. Esetleg otthon, este az ágyban fekve képzeld el azt a helyet, ahol felnőttél, majd menj szépen, lassan a gyerekszobádnak az ajtajához, nyisd ki az ajtót és lépj be, majd menj oda a gyermekkori énedhez és kapcsolódj vele, ahogyan éppen szüksége van rá. Vagy írj egy listát a gyermekkori álmaidról és kezdd el megvalósítani őket szépen sorban.
Például, ha gyerekként szerettél volna valamilyen hangszeren játszani, akkor ne habozz és vágj bele! Végül úgy is gyógyíthatod belső gyermeked, ha újra elkezdesz rácsodálkozni a körülötted lévő világra és tudatosan jelen lenni a pillanatban. Illetve fontos, hogy beiktasd a játékosságot és a felszabadultságot a mindennapjaidba, akár a tánc, az éneklés vagy bármilyen játék által. Ahogy korábban említettem tényleg csak a képzeleted szab határt annak, hogyan kapcsolódsz a belső gyermekedhez. Neki arra van a legnagyobb szüksége, hogy biztosítsd most már mindig mellette leszel és foglalkozol vele, amikor szüksége van rád, így biztonságban érezheti magát.
Amennyiben szükségesnek érzed, kérd szakember segítségét a sérült belső gyermekeddel kapcsolatos munka segítésében.
Forrás: John Bradshaw (2023) Hazatérés önmagadhoz. A sebzett belső gyermek gyógyítása
Írta: Préger Anett, Pszichológus
A Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ szakembere