Egyre többször jön velünk szembe a klímaszorongás, de mit is takar ez pontosan?
A földünket érintő felmelegedés, a klímaválság napjainkra érte el azt a tapasztalható, látható mértéket, aminek hatására a jelenünk meghatározó problémájává vált.
A UNICEF Magyarország (Publicus Research, 2022) magyarországi reprezentatív felmérése kimutatta, hogy a 13-25 éves korosztály 99% -a elfogadja a klímaváltozás tényét, 1% szkeptikus, 33% nagyon erősen szorong. 60% rendszeresen, 15% napi szinten foglalkozik a témával. 53% tehetetlenséget él meg. 50% személyes áldozatokra, lemondásokra is hajlandó.
(Unicef MAGYARORSZÁG – Publicus Research (2022). A magyar fiatalok 90 százaléka szorong a klímaváltozás miatt | Publicus )
A klímaszorongásról már mindenki hallott, sokan már saját magukon tapasztalják. A klímaváltozásról való gondolkodásunk szorongással tölt el minket, ezt nevezik klímaszorongásnak/ökoszorongásnak. Többféle definíció létezik, talán Pihkala (2022:3) ragadja meg a legjobban: „a környezeti pusztulástól való krónikus félelem”.
A klímaszorongás nem betegség, lehet cselekvésre sarkalló barát és ellenség is. A jelenség szorosan kapcsolódik a félelemhez és az aggodalomhoz, de még inkább jellemzi a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság és az ellenőrizhetetlenség. A klímaszorongást tekinthetjük egzisztenciális jelenségnek is: ”a természeti környezet pusztulására adott jellegzetesen emberi reakciónak, amelyhez a halálfélelem, a lét értelmének keresése társul – hiszen ha a teljes ökoszisztéma elpusztul, akkori mit hagyunk hátra saját magunkból?” (Kőváry, 2019:7) Félelmünk a fajok, az ökoszisztéma, az egzisztenciánk, a jövőnk elvesztésétől előrehozott gyász, ún. klímagyász formájában is megjelenhet.
Többféle adaptív megküzdést is alkalmazhatunk, de vajon ezek tényleg csökkentik a szorongásunkat? Nézzük meg ezeket részletesen! Mi is az a szorongás, hogyan függ össze a klímaváltozással és mit tudunk ellene tenni?
A szorongás
– a pszichopatológia egyik legáltalánosabb jelensége, ami minden érzelmi zavar keletkezésében, fennmaradásában, lefolyásában jelen lehet (Perczel-Forintos & Mórotz 2019).
– alapvető érzelem, mely veszélyt jelző ingerre aktiválódik.
– evolúciós kód, mely a túlélést szolgálja: kerüljük a fájdalmat, ami egy vészjelzés.
– elkerülést/menekülést, lefagyást, illetve visszavágást/harcot vált ki (Fight, Flight or Freeze or Fawn).
A stressz és szorongás illetve a klímaszorongás oldására / átkeretezésére a természetben való puszta létezés (Being in Nature), a természet-terápia, a természet-alapú terápia, a vadon- és kalandterápia (Doing in Nature), és az ökopszichológia eszköztárai lehetséges megoldásokat kínálnak azáltal, hogy megvalósul a természethez, mint gyógyító közeghez való (újra)kapcsolódás érzése és képessége. Berger és Mcleod (2006) a “természet, mint co-terapeuta” – hármas kapcsolati modelljére épít, a kliens-terapeuta-természet viszonylatában, melyben a természet a gyógyító folyamat aktív partnerként jelenik meg.
Alkalmazott gyakorlatok
A természetalapú élmények rendkívül hatékonyan támogatják az önreflexiót, mivel a természet csendje, a nyitott terek és a természetes ritmusok lehetővé teszik, hogy az egyén megszabaduljon a mindennapi élet zajától, és mélyebb kapcsolatba kerüljön saját érzéseivel és gondolataival. A környezet változása, legyen szó erdőben való séta, vízparton való meditáció vagy hegyekben történő túra, új perspektívát adhat a kliens számára. Az ilyen típusú élmények során az ember képes átlépni a megszokott kereteken, és a problémáit nemcsak intellektuálisan, hanem érzéseken és testi tapasztalatokon keresztül is feldolgozni. A természet adta szimbólumok és metaforák különösen erőteljesek lehetnek, hiszen például egy elágazó fa vagy egy folyó áramlása könnyen párhuzamot vonhat az élet különböző irányaival, döntéseinkkel és a változás elkerülhetetlenségével.
A természetben végzett gyakorlatok olyan lehetőséget kínálnak, amelyek lehetővé teszik, hogy a kliens ne csupán passzív szemlélője, hanem aktív résztvevője is legyen a változásnak. Az ilyen élmények erősíthetik az önbizalmat, mivel az egyén képes megtapasztalni saját erejét és képességeit a természet kihívásaival szemben. Emellett a természet terapeutikus hatása segíthet a klímaszorongás csökkentésében is, mivel a természettel való közvetlen kapcsolat növeli a környezettudatosságot, miközben elfogadást és békét hozhat az emberi létezés és a természet közötti harmónia felismerésén keresztül. A hosszú távú hatások akkor érvényesülnek leginkább, ha a tapasztalt élményeket a mindennapi életbe sikerül integrálni, segítve ezzel a fenntarthatóbb és tudatosabb életvitel kialakítását.
Természet-alapú terápiával, ökopszichológiai szemléletű tanácsadással is foglalkozó kollégáink a Pszichomegállóban:
Finta Györgyné Réka és Farády Anna
Hivatkozás:
Berger, R., & McLeod, J. (2006). Incorporating nature into therapy: A framework for practice. Journal of Systemic Therapies, 25(2), 80–94.
Pihkala, P. (2022). The Process of Eco-Anxiety and Ecological Grief: A Narrative Review and a New Proposal. Sustainability Volume: 14 Issue 24..
Kőváry, Z. (2019). Bevezetés: Föld és lélek – klímaválság és pszichológia. [Introduction: Earth and Soul – Climate Crisis and Psychology]. Imágó Budapest, 8 (4) (2019), pp. 3-10.
A cikket írta:
Finta Györgyné Réka
Környezetvédelmi szakpszichológus, tanácsadó szakpszichológus jelölt