Milyen a kötődésed? Amikor a szeretet hajszol, de a közelség nyomaszt..
Párkapcsolati dinamika, ami vonz, de gyakran sebez
Nem érted, miért nem működik. Pedig szereted. Törődsz vele. Ott vagy. Mindent megteszel, sőt: néha túl sokat is.
Ő meg? Válaszol, de kicsit távolságtartó. Nincs ott teljesen. Azt mondja, fontos vagy neki, de valahogy nem érzed magad biztonságban mellette.
Ha pedig közeledsz, ő mintha visszahúzódna. Te aggódsz, ő bezár. Te követed, ő menekül. Te kapaszkodsz, ő menekül tovább.
Ha ez ismerős dinamika, lehet, hogy egy szorongó és egy elkerülő kötődésű ember párkapcsolati táncát látjuk. Egy ismétlődő, érzelmileg intenzív, de gyakran fájdalmas mintázatot, amit a pszichológia jól ismer – de sokan csak azt érzik belőle: valami nagyon nem stimmel.
Mi az a kötődési stílus?
A kötődéselmélet John Bowlby és Mary Ainsworth nevéhez fűződik. Eredetileg az anya–gyermek kapcsolatot vizsgálták, de az elmélet ma már egyértelműen alkalmazható felnőtt párkapcsolatokra is.
Kötődési stílus = az a mód, ahogyan másokhoz (főleg érzelmileg fontos személyekhez) kapcsolódunk.
Ez gyerekkorban alakul ki, de nem örökre rögzített – tapasztalatok, kapcsolatok, terápia hatására változhat.
A négy fő kötődési stílus:
- Biztonságos – jól tűri az intimitást, de önállóságot is
- Szorongó – fél az elhagyástól, kapaszkodik, túlgondol
- Elkerülő – fél a túlzott közelségtől, visszahúzódik
- Szorongó-elkerülő (dezorganizált) – ambivalens, szélsőséges
Ebben a bejegyzésben a szorongó és elkerülő kötődők párkapcsolati dinamikájára fókuszálunk, mert ez az egyik leggyakoribb – és legkimerítőbb kapcsolatforma.
A szorongó és elkerülő kötődésű páros – amikor éppen az ijeszt meg, ami után vágyunk
Ezt a kapcsolatot gyakran hívják „érzelmi macska-egér játéknak”.
Két ember, akik mélyen szeretnének kapcsolódni, de ellentétes stratégiákkal próbálják biztosítani a szeretet megtartását.
A szorongó fél:
- állandóan igazolást keres a szeretetre („szeretsz még?”)
- aggódik, ha a másik nem válaszol azonnal
- túlérzékeny a visszautasításra
- hajlamos túlelemzi a másik viselkedését
- gyakran alkalmazkodik, feladja magát a kapcsolatért
Mi vezérli?
Egy mély, belső bizonytalanság: „nem vagyok elég jó ahhoz, hogy engem csak úgy szeressenek”.
Az elkerülő fél:
- tart a túlzott közelségtől
- nem szívesen beszél az érzéseiről
- gyorsan bezárkózik, ha a másik „túl sok”
- önállóságot és kontrollt keres
- könnyen érzi magát sarokba szorítva az érzelmi igényektől
Mi vezérli?
Egy rejtett sérelem: „Ha túlságosan kötődöm, megbántanak vagy elveszítem magam.”
Dinamika a kapcsolatban – „A tánc”
- A szorongó közeledik: beszélni akar, szeretetet kér
- Az elkerülő ezt nyomásként éli meg → visszahúzódik
- A szorongó ezt elutasításként értelmezi → még jobban közeledik
- Az elkerülő még jobban elzárkózik
És így tovább…
Ez egy önbeteljesítő, ördögi kör. Mindkét fél a maga módján biztonságra törekszik, de a stratégiáik éppen ellentétes hatást váltanak ki.
Miért vonzódnak egymáshoz mégis?
Ez a dinamika gyakran tudattalanul ismerős – a gyermekkorból.
A szorongó fél talán olyan szülőtől jött, aki hol elérhető volt, hol nem – így megtanulta: csak akkor kapok figyelmet, ha nagyon igyekszem.
Az elkerülő fél viszont lehet, hogy túl közeli, fojtogató vagy követelőző szülői jelenléttel nőtt fel – így megtanulta: csak akkor vagyok biztonságban, ha visszahúzódom.
Az elkerülő távolsága izgalmas kihívás a szorongónak.
A szorongó állandó jelenléte megerősíti az elkerülő félelmeit.
Mintha egymás fájdalmas emlékeit aktiválnák újra.
Hogyan hat ez a kapcsolatra?
Rövid távon:
- Szenvedélyes, intenzív, érzelmileg fűtött kapcsolat
- Erős érzelmi kilengések: „dráma és békülés” váltakozása
- Vonzás és távolodás – egyik fél sem érzi magát stabilan
Hosszú távon:
- Kimerítő érzelmi minta
- A szorongó önértékelése csökken, gyakran érzi magát „túl soknak”
- Az elkerülő megerősíti magában: „jól tettem, hogy nem engedtem közel”
- A kapcsolat ritkán fejlődik stabil, mély kötődéssé – gyakori a szakítás
Mit lehet tenni? – Lépések a tudatos kapcsolódás felé
1. Ismerd fel a mintázatot
A legelső lépés az, hogy tudatosítod, mi történik. Ez nem „te vagy ilyen” – hanem egy tanult kötődési stílus hatása. Nem ítélet, hanem lehetőség a változásra.
2. Ne hibáztasd a másikat – tanuld meg olvasni a viselkedést
A szorongó ne mondja: „Miért nem tudsz szeretni?”
Az elkerülő ne mondja: „Miért vagy mindig ilyen hisztis?”
Kérdés helyett próbáld ezt:
- „Amikor visszahúzódsz, én elbizonytalanodom.”
- „Amikor nagyon nyomást érzek, inkább magamba zárok.
Értsétek meg egymás védelmi mechanizmusát.
3. Dolgozzatok a biztonságos kötődés felé
Ez azt jelenti:
- Tanuljatok érzésekről nyíltan beszélni
- Fogadjátok el a különbségeket, és keressetek közös megoldást
- Alakítsatok ki új kommunikációs mintákat
4. Adj időt és teret – de ne engedd, hogy újra sebeket okozzatok egymásnak
Nem kell sietni. De ne próbáljatok szeretni olyan módon, ami mindkettőtöket rombol.
5. Kérjetek segítséget
Párterápia, egyéni pszichológiai tanácsadás segíthet meglátni a vakfoltokat, és új, működőbb mintákat kialakítani.
Lehet ebből biztonságos kapcsolat?
Igen, de csak akkor, ha mindkét fél hajlandó dolgozni a saját mintáin.
A szorongónak meg kell tanulnia: nem kell túlteljesítenie a szeretetért.
Az elkerülőnek meg kell tanulnia: a közelség nem veszély – hanem gyógyító tér is lehet.
A biztonságos kötődés tanulható. Ehhez idő, türelem és nyitottság kell – de a jutalom egy olyan kapcsolat, ahol nem kell félni, nem kell játszmázni, és nem kell elbújni.
A szorongó és elkerülő kötődés nem „hiba” vagy „betegség” – hanem régi védelmi mechanizmusok lenyomata.
De ami gyerekkorban túlélés volt, az felnőttként gyakran kapcsolati akadállyá válik.
A jó hír:
Te tanulhatsz új módot szeretni – és új módot szeretve lenni.
Ha úgy érzed, újra meg újra ugyanabba a fájdalmas mintába kerülsz, vagy szeretnél biztonságosabban kapcsolódni, a Pszichomegálló pszichológusai segítenek az elindulásban.
Írta: Barabás Mónika, pszichológus
A Pszichomegálló Tanácsadó és Terápiás Központ szakmai vezetője