A személyiségzavarokról gyakran szélsőséges képek jutnak eszünkbe: „őrültség”, elkerülhetetlenség, elviselhetetlenség vagy éppen nagyképűség. Olyan jelenségeknek tűnnek, amelyektől inkább távol tartanánk magunkat, és amelyekhez sok sztereotípia kapcsolódik.
Közben azonban a hétköznapi nyelvünkben egyre gyakrabban jelennek meg ezek a kifejezések. Ha valakit idegesítőnek vagy kiszámíthatatlannak élünk meg, könnyen rásütjük, hogy „borderline”. Ha pedig párkapcsolati konfliktusokra vagy egy volt partnerünkre gondolunk, gyakran hangzik el a „nárcisztikus” jelző.
Az előző blogokban a pánikrohammal foglalkoztunk. Ebben a bejegyzésben pedig közelebbről is megnézzük, mit értünk valójában személyiségzavarok alatt: milyen típusai vannak, milyen jellemzők mentén írhatók le, és hogyan különböztethetők meg a hétköznapi személyiségvonásoktól.
Mi az a személyiségzavar?
A személyiségzavar azt jelenti, hogy valakinek a gondolkodása, az érzelmei és a viselkedése tartósan eltér attól, amit a környezete „átlagosnak” tart, és ez nehézségeket okoz az életében. Ez több területen is megjelenhet: érintheti azt, ahogyan valaki önmagáról és másokról gondolkodik, az érzelmei intenzitását és szabályozását, a kapcsolatait vagy az impulzusai feletti kontrollt. Ezek a minták nem csak egy-egy helyzetben jelennek meg, hanem a mindennapok különböző területein is.
Azért tekintjük ezeket a működésmódokat problémának, mert gyakran szenvedést okoznak, vagy megnehezítik a mindennapi életet. Kihívás jelentenek a kapcsolatokban, a munkában vagy az önszabályozásban. Ráadásul tartósak: általában már fiatal kortól jelen vannak, és idővel viszonylag állandóvá válnak.
A személyiségzavarok nem ritkák: a kutatások szerint a lakosság körülbelül 4–20%-át érinthetik. Ez azt jelenti, hogy sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk, és sok ember mindennapjait befolyásolják valamilyen formában.
Milyen személyiségzavarok vannak?
A személyiségzavarokat általában három fő csoportba oszthatjuk az Amerikai Pszichológiai Társaság DSM-5 besorolása alapján. (A DSM–5 – Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders – a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve.)
A csoport – „különc, bizarr” típusok
Ebben a csoportban inkább visszahúzódó, bizalmatlan, a társas kapcsolatoktól távolságot tartó mintázatok jelennek meg. Az érintettek gyakran magányos tevékenységeket választanak, viselkedésük kívülről nézve furcsának vagy különcnek hat.
Paranoid személyiségzavar:
Tartós bizalmatlanság és gyanakvás jellemzi. Az érintettek gyakran feltételezik, hogy mások ártani akarnak nekik, kihasználják őket vagy rossz szándék vezérli őket. Emiatt nehezen alakul ki bizalom, a kapcsolatokban könnyen jelenik meg távolságtartás, sértettség vagy ellenségesség. A kritikát különösen nehezen viselik, és hajlamosak túlértelmezni mások viselkedését.
Skizoid személyiségzavar:
A társas kapcsolatok iránti alacsony igény, az érzelmi távolságtartás és az intimitás kerülése áll a középpontban. Az érintettek gyakran választanak magányos tevékenységeket, kevésbé élvezik a közös programokat, és visszafogottan fejezik ki az érzelmeiket. Külső szemlélő számára közömbösnek vagy hidegnek tűnhetnek, miközben ez sokszor inkább egy belső távolságtartás.
Skizotíp személyiségzavar:
Különc gondolkodás, szokatlan hiedelmek és furcsa viselkedés jellemzi. Gyakoriak lehetnek mágikus gondolatok, sajátos értelmezések vagy szimbolikus jelentések keresése a hétköznapi eseményekben. A kommunikáció időnként nehezen követhető, és a társas helyzetekben bizonytalanság jelenhet meg.
B csoport – „drámai, impulzív” típusok
Ebben a csoportban az érzelmek intenzívebbek, a viselkedés gyakran impulzívabb és kiszámíthatatlanabb. A kapcsolatok sokszor viharosak, és a környezetben is erős reakciókat válthatnak ki.
Antiszociális személyiségzavar:
Mások jogainak és határainak tartós figyelmen kívül hagyása jellemzi. Gyakori az impulzivitás, a szabályszegés, az agresszió és a manipuláció. Az érintettek sokszor nehezen éreznek bűntudatot vagy felelősséget a tetteik következményeiért, és kapcsolataikban inkább saját érdekeik dominálnak.
Borderline személyiségzavar:
Az érzelmek, a kapcsolatok és az énkép instabilitása áll a középpontban. Gyakoriak az intenzív hangulatingadozások, a szélsőséges idealizálás és leértékelés a kapcsolatokban, valamint az elhagyástól való erős félelem. Az impulzív viselkedés (például szerhasználat, önsértés) gyakran feszültségcsökkentést szolgál. Az érintettek belső élményvilága sokszor nagyon intenzív és megterhelő.
Hisztironikus személyiségzavar:
Erőteljes igény jelenik meg a figyelemre és az elismerésre. Az érzelmek kifejezése gyakran túlzó, teátrális, és a viselkedés sokszor dramatikus vagy csábító jellegű. A kapcsolatok gyorsan alakulnak ki, de mélységük sokszor felszínes marad, és az érintettek hajlamosak túlértékelni ezek jelentőségét.
Nárcisztikus személyiségzavar:
A grandiozitás érzése, a különlegesség tudata és az elismerés iránti fokozott igény jellemzi. Az érintettek gyakran saját teljesítményüket és fontosságukat hangsúlyozzák, miközben mások érzéseire kevésbé hangolódnak rá. A kritika nehezen viselhető, és könnyen sérülhet az önértékelés, ami védekező, akár arrogáns viselkedéshez vezethet.
C csoport – „szorongó, félénk” típusok
Ebben a csoportban a szorongás és a bizonytalanság áll a középpontban, amely különböző alkalmazkodási stratégiákban jelenik meg. A kapcsolatok fontosak, de gyakran félelem, alárendelődés vagy túlzott kontroll kíséri őket.
Elkerülő személyiségzavar:
Erős vágy jelenik meg a kapcsolódásra, ugyanakkor intenzív félelem az elutasítástól és a kritikától. Emiatt gyakori az elkerülés: az érintettek inkább visszahúzódnak, mintsem kockáztassák a megszégyenülést. Alacsony önértékelés és fokozott érzékenység jellemzi őket mások visszajelzéseire.
Dependens személyiségzavar:
Az egyedülléttől való erős félelem és a másokra való támaszkodás igénye áll a középpontban. Az érintettek gyakran alárendelik saját szükségleteiket másoknak, nehezen hoznak önálló döntéseket, és erős megerősítést igényelnek a környezetüktől. Kapcsolataikban könnyen kialakulhat függőségi dinamika.
Kényszeres személyiségzavar:
A rendezettség, a szabályok és a kontroll iránti erős igény jellemzi. Gyakori a perfekcionizmus, amely akár a feladatok befejezését is megnehezítheti. Az érzelmek kifejezése visszafogottabb, a rugalmasság csökkenhet, és a túlzott szabálykövetés a kapcsolatokban is feszültséget okozhat.
Ezt vidd magaddal!
Fontos megjegyezni, hogy ezek a kategóriák inkább tájékoztató jellegűek: a valóságban a személyiségvonások gyakran keverednek, és nem mindig különíthetők el élesen. A csoportosítás mégis hasznos lehet, mert segít megérteni, milyen mintázatok mentén alakulhatnak ki az egyes zavarok.
Az is lényeges, hogy mindannyiunknál megjelenhetnek ezekből a mintázatokból bizonyos elemek; önmagában ez még nem jelent személyiségzavart. Akkor beszélünk problémáról, ha ezek a mintázatok tartósak, rugalmatlanok, és jelentősen megnehezítik az életvitelt vagy a kapcsolatokat.
A diagnózis felállítása minden esetben szakember feladata. Ugyanakkor a mintázatok megismerése segíthet abban, hogy árnyaltabban gondolkodjunk, és a címkézés helyett inkább a megértés felé mozduljunk.
Felhasznált irodalom:
- American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). American Psychiatric Publishing.
- Volkert, J., Gablonski, T.-C., & Rabung, S. (2018). Prevalence of personality disorders in the general adult population in Western countries: Systematic review and meta-analysis. The British Journal of Psychiatry, 213(6), 709–715.
Szerző: Pszichomegálló
Képek forrása: Freepik
https://www.freepik.com/free-photo/psychedelic-paper-shapes-with-eye_25633684.htm