Mi az a neuroaffirmatív szemlélet, és miért beszélünk róla egyre többet?
Az talán már közhelynek számít, hogy minden ember különböző, egyedi, és fontos elfogadni mindenkit olyannak, amilyen. Ezt a sokféleséget könnyen értelmezzük például a személyiségjegyek mentén: valaki visszahúzódó vagy nyitott, türelmes vagy impulzív. Akár külső jellemzőket is alapul vehetünk: valaki magas, míg más alacsony, valakinek barna színű a haja, másnak szőke.
De mi történik akkor, ha nem egy személyiségünk vagy nem a külsőnk különbözik, hanem az idegrendszeri működésünk? Hogyan gondolkodunk az olyan fejlődési eltérésekről, mint az ADHD vagy az autizmus? Ilyenkor sokszor hajlamosak vagyunk két csoportra osztani az embereket: „átlagosokra” és „eltérőkre”. De vajon valóban ennyire egyszerű lenne? És egyáltalán, jó irány így tekinteni az emberi működésre?
Az előző blogbejegyzésünkben a személyiségzavarok áttekintésével foglalkoztunk. Most egy másik szemléletmód felé fordulunk. Megismerkedünk a neurodiverzitás fogalmával és a neuroaffirmatív szemlélettel. Miben különbözik ez a hagyományos megközelítéstől? Miért kap egyre nagyobb hangsúlyt napjainkban? És hogyan kapcsolódik az ADHD-hoz, az autizmushoz vagy más fejlődési eltérésekhez?
Neurodiverzitás
A neurodiverzitás fogalma Judy Singer nevéhez köthető, aki 1998-ban használta ezt a kifejezést egyetemi szakdolgozatában. A szó jelentése: idegrendszeri sokszínűség. Arra utal, hogy az emberi agy működése természetes módon változatos, és nincs egyetlen „helyes” vagy kizárólagosan elfogadható működési mód.
Neurotipikusnak nevezzük azokat a gyermekeket vagy felnőtteket, akiknek idegrendszeri működése a társadalmi normák szerint „átlagosnak” vagy megszokottnak tekinthető. Ezzel szemben neurodivergensnek azokat a személyeket nevezzük, akiknek idegrendszeri működése jelentősebben eltér ettől a mintázattól.
A neurodiverzitás szemlélete szerint az eltérő idegrendszeri fejlődési mintázatok, például az autizmus, az ADHD vagy a specifikus tanulási zavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia), nem egyszerűen „hibák” vagy „javítandó problémák”. Ezek az emberi sokszínűség természetes részei, amelyek sajátos erősségekkel és kihívásokkal járhatnak együtt.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a neurodivergens emberek ne szembesülnének valós nehézségekkel. A szemlélet inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy ne kizárólag hiányok vagy tünetek mentén tekintsünk rájuk. Az egyéni különbségek, a személyes működésmód és a környezet szerepe legalább ilyen fontos, de az emberi egyediség válik a megértés kulcsává.
Neuroaffirmatív szemlélet
A neuroaffirmatív szemlélet a neurodiverzitás mozgalmából nőtte ki magát. Középpontjában az elfogadás és a megfelelő támogatás biztosítása áll. Célja a megbélyegzés és a társadalmi stigmák csökkentése, valamint annak hangsúlyozása, hogy a különböző gondolkodási és információfeldolgozási módok nem pusztán nehézségeket, hanem értékeket és erősségeket is hordozhatnak a társadalom és a munka világában.
Ez a szemlélet különösen a pszichológiai és terápiás gyakorlatban hozott jelentős változást. Tulajdonképpen egy újfajta nézőpontot képvisel, amelynek középpontjában az egyéni működésmód, a személyes élmények és az eltérő megélések állnak. A hangsúly az egyénre kerül: ami valaki számára nehézséget okoz vagy éppen segítséget jelent, nem feltétlenül működik ugyanúgy másnál. Gondoljunk például az időbeosztásra, a figyelemszabályozásra vagy az érzelemszabályozásra: ezeken területeken teljesen eltérő szükségletek jelenhetnek meg.
A neuroaffirmatív szemlélet nem kizárólag problémákat vagy hiányosságokat keres, hanem sajátos működési mintázatokat próbál megérteni. Ezt erősségalapú megközelítéssel teszi. Figyelmet fordít az egyéni képességekre, az érdeklődésre és a motivációkra. Talán a legfontosabb különbség az, hogy nem az egyént szeretné megváltoztatni. A cél és a hangsúly azon van, hogy a környezet (legyen szó iskoláról, munkahelyről vagy hétköznapi helyzetekről) váljon rugalmasabbá és támogatóbbá.
Hagyományos (deficitközpontú) vagy neuroaffirmatív szemlélet?
A hagyományos, deficitközpontú megközelítés gyakran a hiányosságokra és eltérésekre helyezi a hangsúlyt. A cél sok esetben az volt, hogy a neurodivergens személyek viselkedése minél inkább közelítsen a társadalmilag „normálisnak” tekintett működéshez.
A neuroaffirmatív szemlélet ezzel szemben személyközpontúbb megközelítést képvisel. Olyan biztonságos és elfogadó közeget igyekszik teremteni, ahol a kliens önazonos maradhat, miközben olyan gyakorlati eszközöket kap, amelyek segíthetik például az érzékszervi túlterhelés kezelését, az érzelemszabályozást vagy pedig támogatják a mindennapi működésüket.
Napjainkban a neuroaffirmatív szemlélet egyre nagyobb figyelmet kap, amit a témával foglalkozó kutatások és szakmai irányzatok növekvő száma is jól mutat. Botha és Frost kutatása (2018) arra hívja fel a figyelmet, hogy az autista személyek mentális jóllétét nem kizárólag maga a diagnózis, vagyis az autizmus befolyásolja. Azt találták, hogy a társadalmi megbélyegzés (stigmák), a diszkrimináció, az elutasítástól való félelem és a beilleszkedésre való folyamatos törekvés mind hozzájárulhat a rosszabb mentális egészséghez és nagyobb stresszt okozhat. Tehát a környezetünknek nagyon hangsúlyos szerepe van abban, hogy mi hogyan vagyunk jelen a mindennapjainkban.
A neuroaffirmatív szemlélet jelentősége ADHD és autizmus esetén
A neuroaffirmatív szemlélet a fentiek alapján egyre fontosabb szerepet kap az ADHD-val és autizmussal élő személyek támogatásában és terápiájában. A hangsúly ilyenkor nem kizárólag a „tünetek csökkentésén” van, hanem azon is, hogy az egyén jobban megérthesse saját működését, erősségeit és nehézségeit. Ez lehetőséget ad arra, hogy olyan személyre szabott támogatást kapjon, amely segítheti a mindennapi életben, az önazonosabb működésben és a jobb életminőség kialakításában.
A Pszichomegállónál több szakember is neuroaffirmatív szemlélettel dolgozik, különös figyelmet fordítva az egyéni szükségletekre és a személyre szabott támogatásra.
Felhasznált irodalom:
- Botha, M., & Frost, D. M. (2018). Extending the minority stress model to understand mental health problems experienced by the autistic population. Society and Mental Health, 10(1), 20–34.
Szerző: Pszichomegálló
Képek forrása: Magnific